A H52 Ifjúsági Iroda és Közösségi Tér hírlevele
Nem megfelelően jelenik meg az email? Nézzük az online verziót!
 
H52 Hírlevél
VI. évfolyam 1. szám (2021. február 5.)
 
 
 
Kedves Olvasó!
 
Boldog új évet kívánunk! Hírlevelünkben ezúttal a nemrég lezárult Mentés Másként 2.0 pályázatunk eredményeiről számolunk be, illetve csatoltunk egy, a tavalyi év fontosabb számait tartalmazó infografikát is.
 
 
 
A H52 2020. évi statisztikái
 

[Infografika: H52 2020.]
 
 
 
Mentés Másként 2.0
 
2020-ban második alkalommal hirdettük meg a Mentés Másként elnevezésű művészeti pályázatunkat. Sajnos az előző évvel ellentétben idén nem sikerült tavasszal megszerveznünk, és vártunk, hogy őszre talán sikerül, de az elhúzódó pandémiás helyzet miatt év végén is csak a kísérő programok elhagyásával tudtuk lebonyolítani a projektet.

Ezúttal is öt kategóriában írtuk ki a pályázatot középiskolásoknak 150 000 forintos összdíjazással, vers, próza, fotó, videó és képzőművészet. December közepén hirdettünk eredményt, alább a nyertesek és munkáik. Ezúton is gratulálunk minden pályázónak a színvonalas alkotásokért.

Vers:
Veres Bánk – Úr

Törött nyarak, törött szivek
Örök tavasz zörög s lincsel
Minden kinccsel csak viccel
Ímmel ámmal rímel
Száddal átkarolsz és a mélybe löksz
Egy szavaddal ledöfsz és megölsz
Egyből ered a vér és indul a rév
Túlvilágok köszöntenek,
Hol hangom nem tölti tele a végtelen, öblös teret
A testem is csak lebeg
És én sem vagyok a régi
Férfi lévén mégsem fogok félni
Preporcionált az élet
Kis adagok, éppen nem elég
Egy picit ha szedne még
Köszönöm, így pont jó
Ja, hogy ott van a különálló általános vámoló
Meg átalányadó,
Ugye a kurva cigaretta is, vörös hús, szénhidrátok, zsírok, számok
Mennyi marad?
Mivel gazdálkodok?
Előre ezt így nem lehet?
Pedig ti vagytok az okosok
Én még csak tanulok, de annyit látok, olvasok, hogy egyszer majd meghalok
Sok az ok meg az okozat
De amíg élek addig is korlátoznak
Nem mondom, örülök egyes korlátoknak, de hadd tapasztaljak
Új, ámbár jó dolgok is akadhatnak
Nem minden az ördögtől való, csak mert nektek ismeretlen
Tiltanád, hogy saját magam megismerjem?
Kik vagytok tán istenek?
Mert akkor én hitetlen
Szabályszegő, istentelen hitvány entitás
Egy lelkitárs, nem kell ide senki más, ez nem vitás
S ha vitás viharos és a végtelen is végetér
Mert száj néma de a szem-beszél
Egy életet elmesél csak nekem
Velem vagy nélkülem, de mit ér ha mind üres mert úgy tűnhet hogy ez a lélek tükre, de ha az anyag tette tönkre,
repedezett lelketlen ködösség
S bármit kutatnál, keresnél az üres rég
Nincs, eltűnt, nem lett meg soha
Minden mi emberi volt
Elszállt, és a test maradt, mi lélek nélkül holt
Tengernyi tündöklő tégely éget érzem,
Az érdem némelyeknél rejtve ugyan volt
Ennek ellenére egyből térdre kényszerítettek volna
Szirénekként csentek volna halálomba
Odüsszeusz ad nekem erőt
Így 21. századit... menőt
Magamnak tartozok, legalább annyival, hogy önmegtartóztatok
Nincs helye polémiának, választottam
Tartsátok tiszteletben, mégha a kétely odabent ezerszer is visongva visszhangozna
Vagy visszatapsolna
Mert ha sikert is aratok, dicsőséget soha,
Így lesz a helyzet paradox
Magamnak bizonyítok, mert a magam ura vagyok.


Próza:
Csatár Eszter – A csoda, ami nem múlik el, vagy mégis?

Manapság minden és mindenki nehéz, minden őrült, még a nagyiék is pedig ők soha. Nem igazán értem, pedig régen minden jobb volt, és azt hiszem boldog voltam. Persze felmerül a kérdés, hogy mi az élet van velünk, fiatalokkal, hogy ezerszer több szó esik kiégésről, fájdalomról, mentális betegségekről, depresszióról és életmódról, mint valaha. Szóval miért van ez? Egyszerűen el vagyunk rontva, valami elromlott a DNS-ünkben? Vagy esetleg az az oka hogy a rosszkor születtünk? És ki vagyok én, hogy ilyen kérdéseket tegyek fel vagy próbáljak meg válaszolni érettségi, és bármilyen végzettség nélkül? Egyáltalán minek írom most ezeket a sorokat ahelyett, hogy a holnapi töri tz-re tanulnék, fog ez tetszeni bárkinek, kell, ez tetszen bárkinek? Na, ja ha ilyen kérdésekkel szembesülünk az Instagrammon minden nap, akkor nyilván nincs kedvünk semmihez, és ülünk le egy tábla csokival a Netflix elé.

Azt hiszem nekem más a fogalmam a kiegyensúlyozottságról, mint másoknak, aztán lehet, hogy már megint csak különlegesnek akarom érezni magamat, mint tegnap, amikor vacsorát csináltam anyunak, mert előtte nagyon sírt, és azt nem szeretem.

Na, szóval a kiegyensúlyozottság szerintem egy csoda, márpedig a csodák köztudottan ritkák és elmúlnak. Azt, hiszen kétszer voltam teljesen kiegyensúlyozott, ebből az egyik akkor volt, amikor mindent a fejéhez vágtam apa barátnőjének, hogy elvette apát anyától, hogy 10 évig nem tudtam miatta rendesen elaludni, hogy nincsenek fontos közös emlékeim apával, mert mindig vele volt, hogy nem láthatom a húgaimat, annyit, amennyit akarom. Akkor boldog voltam, szabad és kiegyensúlyozott. Emlékszem ez 4 éve volt, és kb 24 óráig tarthatott, az az extázis, amire nagyon jól emlékszem, ahogyan elhagytam azt a házat és felültem a vonatra olyan volt mintha a tüdőmről eltűnt volna 70 kiló, mint amikor lefogytam. A másik az idén volt, a 18. szülinapomon. Előtte mélyponton voltam, úgy éreztem a barátaim elhagytak, nem is érdeklem őket. Erre az a lány, akivel nagyon összevesztem elhívott ebédelni, és a nap végére már Zsámbékon voltam egy pincészetben annyi emberrel körülvéve, akikről azt hittem elfelejtettek. Miközben a személyes lovas hintómon kerültük körbe Zsámbékot jöttem rá, hogy ezt a csodát most meg kell őriznem. Azt az érzést, hogy nem tudom abbahagyni a mosolygást, azt a mennyiségű szeretetet, ami persze nem örökké tart, de amíg igen, addig értékelnem kell.

Azóta ez eszembe jut mindig, amikor az ágyam alatt sírok, mert elfelejtettem a húgom névnapját, amikor dühösen futom a kiló métereket, mert a nagyi lehet, hogy rákos, amikor egyest írok, és a karantén alatt is. A karantén óta, akárhányszor behunyom, a szememet emberek halálát látom és tehetetlen orvosokat. Emellett az én, jaj, nem vagyok kiegyensúlyozott, nem élek egészségesen, és még azt sem tudom, ki vagyok, problémáim eléggé eltörpülnek, vagy mégsem? Hiszen, ha kiegyensúlyozott vagy, könnyebben birkózol meg a problémákkal, és gyorsabban találsz kiutat a mélypontokból.

De hát a kiegyensúlyozottság egy csoda, és én ezt nem ritkán, hanem minden nap így akarom érezni. Igen, az hiszem, ha ezt a dilemmát megfejtem, akkor fogok igazán felnőni, és talán akkor még apa barátnőjén kívül másoknak is mondok valamit, de ez még titok.

Fotó:
Müller Maja – Kád

[Fotó: Müller Maja: Kád]
Videó:
Kéri Roland – Kikapcsolódás (a képre kattintva indul)

[Videó: Kéri Roland: Kikapcsolódás]
Képzőművészet:
Bernáth Anna Hanna

[Fotó: Bernáth Anna Hanna]
 
 
 
 
Elérhetőségeink:
 
1096 Budapest Haller utca 50-52.
Nyitvatartás: H-P 12:00-18:00, Cs.: zárt egyéni és csoportfoglalkozások
E-mail: h52@feszgyi.hu
Telefon/fax: (061) 431-7475; mobil: +3620-452-5466
Facebook: facebook.com/haller52
Szakmai programfelelős: Bázsa-Mosó László

Irodánk a Ferencvárosi Szociális és Gyermekjóléti Intézmények Igazgatóságának (FESZGYI) alintézménye.
[H52 logó]
 
 
A jövőben nem szeretné megkapni hírlevelünket? Leiratkozás *|EMAIL|*