A jelzés minimális tartalmi elemei:

• veszélyeztetett gyermek/személy neve, címe, elérhetősége, hozzátartozó elérhetősége,
• a jelzést tevő észrevételei, a tapasztaltak rövid, tömör leírása.

NEM KELL A PROBLÉMÁT DEFINIÁLNI ÉS MINŐSÍTENI!

• a jelzést adó eddig megtett intézkedései, elérhetősége,
• a gyermek/személy személyes adatai,
• a gyermek esetében a törvényes képviselőjének adatai, elérhetősége.

 
Főszabály: a jelzés mindig írásban érkezzen! Halasztást nem tűrő, azonnali beavatkozást kívánó jelzés történhet szóban, de azt követően meg kell küldeni írásban is.
 
(Forrás:Protokoll „A család-és gyermekjóléti szolgáltatás által működtetett észlelő-és jelzőrendszer folyamatairól” 2. kiadás)
 

• A jelzőlapok innen letölthetők. Kétféle jelzőlapot használunk országosan: esetjelzőlap és bántalmazás esetén töltendő jelzőlap, melynek bizonyos része zártan kezelendő.
• A jelzőlapon feltüntetett adatok pontos kitöltése, a jelzést tevő birtokában lévő információk megosztása azért fontos, mert a jelzést követően a segítő kapcsolat ezen információk mentén kezdődik, és ezek az információk meghatározóak a bizalmi kapcsolaton alapuló segítő munkában.
• Tartalom: ki, mikor, mit tapasztalt? Egyszer vagy ismétlődően? Eddig megtett intézkedés a jelző részéről? Milyen lépést tart fontosnak, mit javasol a gyermek érdekében (milyen szolgáltatást, esetleg hatósági intézkedést)
• Ideális helyzetben a jelzést tevő intézmény a jelzett személyt tájékoztatja a jelzés megtételéről, és egyben informálja, hogy a Család-és Gyermekjóléti Alapellátási Egység valamint a Központ munkatársa (családsegítő/esetmenedzser) meg fogja keresni őt.
• Zárt adatkezelés: Fontos átgondolni, hogy a jelzés tartalma esetlegesen utalhat a jelzést tevő személyre, intézményre.